Minden pedagógiai irányzatnak megvannak azok a jól felismerhető eszközei, amelyeket megpillantva azonnal felismeri az ember, milyen szemléletű csoportba lépett be. A Montessori tornyot, a Waldorf babákat, vagy épp a projekt módszer helyszíneit látva máris következtetni tudunk az óvoda és a pedagógusok szemléletére. Az észak-Olaszországban kidolgozott, ma világszerte alkalmazott Reggio pedagógiának is megvannak a jellemző eszközei, melyek remélem egyre több magyar oviban bukkannak majd fel.
Tükörháromszög
Az óvodáskorú gyerekek fő tevékenységek a felfedezés – lehetőleg minél több irányból megfigyelni milyenek ők és az őket körülvevő világ. Felnőttként is szokatlan élmény amikor egy ruhaboltban a próbafülke több részből álló tükrében hirtelen minden szemszögből meglátjuk magunkat. A kisebb gyerekeknek még izgalmasabb mikor nemcsak a saját testüket, de a tárgyaikat, sőt az egész csoportszobát egyszerre több irányból szemlélhetik egy tükörlapokból készült háromszögben ülve. A testsémától kezdve a tárgyállandóságon kialakulásán át rengeteg készségük fejlődik az itt zajló szabad játék során
Az interneten több helyen is megrendelhető, például innen:
de valószínűleg egy ügyes kezű szakember is össze tudj rakni valami hasonlót tükörplexiből, vagy tükörmatricával bevont lapokból.
Fényasztal
Ezzel az eszközzel tényleg kipróbálhatjuk milyen, ha a dolgok más megvilágításba kerülnek! A régen fényképészeknél használt világító felületű asztal gyermekeknek szánt verziója a Montessori pedagógiában is szívesen használt eszköz és számtalan felfedezési lehetőséget nyújt. A gyerekek apró tárgyakkal játszhatnak rajta, áttetsző formákból rakhatnak ki képeket, közben megfigyelhetik a különböző anyagok fényáteresztő tulajdonságait és textúráját.
Ilyenek a profi fényasztalok:
https://www.wesco-eshop.at/62239171-leuchttisch-fur-sensorische-aktivitaten-klein.html
Szerencsére az eszköz egyszerűsített verziója házilag is elkészíthető: én egy áttetsző tetejű műanyag doboz alját és oldalát béleltem ki alufóliával, majd ebbe fektettem bele két fényfüzért. Az ovisok végtelen lelkesedéssel játszottak rajta a csoport egy sötétebb szegletében – báboztunk, majd régi minimat darabokból áttetsző képeket raktunk ki, de a legfejlesztőbb tevékenységet megint csak a gyerekek találták ki. Színes papírokból különböző formákat vágtak ki és az így keletkezett lyukakon átvilágító fénnyel kísérleteztek hosszú-hosszú időn át.
Írásvetítő
Igen, a hagyományos írásvetítő, amiktől az ovik egy része már meg is szabadult (ha volt nekik egyáltalán) fantasztikusan sokszínű játék lehet! A vízszintes felülete fényasztalként használható, a falra vetített fényében árnyjátékokat játszhatunk, sőt a kettőt kombinálhatjuk is! Ha a gyerekek a vízszintes felületen valamilyen képet alkotnak áttetsző anyagokból, azt kivetíthetjük a falra. Ha a falat előtte bevontuk egy nagy darab papírral, akkor erre a gyerekek vagy lerajzolhatják a kivetített képet, vagy kiegészíthetik azt további motívumokkal. A végeredményről érdemes sok fényképet készíteni, fantasztikus művek születnek így csapatmunkában és az is hosszú időn át képes koncentrálni különösebb külső motiválás nélkül, akinek ez máskor nehezen megy. A trükk az, hogy a gyerekeket a saját belső kíváncsiságuk, alkotni vágyásuk vezérli az elmélyült munkában.
Szóval ahol még megvan az írásvetítő vegyétek elő, érdemes!
Lépcsők, emelvények, asztalkák
Nem szigorúan eszköz, de a Reggio csoportszobák jellemzője, hogy a konstruáló játékok helyszíne nem csak vízszintes. Azért, hogy változatosabb szerkezetek építésére ösztönözzék a gyerekeket mindenféle különböző magasságú tereptárgyat építenek be, vagy helyeznek el a csoportban – ez a szándékos provokáció pedig kísérletezésre késztet. Bár az idei óvodai évre már biztos mindenki berendezte és gyönyörűen dekorálta is a csoportszobáját, de egész apró változtatásokkal kipróbálhatjátok ezt a trükköt egy alapvetően vízszintes építősarokban is. Egyik reggel tegyél le egymástól egy lépésnyi távolságban két tornazsámolyt, vagy nagy papírdobozt (biztos ami biztos legyen benne valami stabil töltelék, mert tuti ráül valaki előbb-utóbb). Figyeld meg, mit kezdenek vele a gyerekek, hogy építik be a játékukba, mennyre más konstrukciók születnek így, mint máskor. Ha megcsináltátok, kérlek kommentben csatolj ide egy képet, nagyon kíváncsi vagyok rá!
Beszélő falak
Ez is csak félig eszköz – félig dokumentáció, félig dekoráció, félig tájékoztatás a szülőknek.
Többször leírtam már, hogy a Reggio szemléletben a tervezés viszonylag kevés és csak rövid távú, mivel minden a gyerekek által kijelölt irányba és tempóban halad. Annál fontosabb viszont, hogy sokféle eszközzel dokumentálják a történéseket és azokat mindenkinek hozzáférhető módon mutassák be. A pedagógusok, a szülők és a gyerekek számára egyaránt jól látható falfelületeken gyönyörű tablókon jelenik meg, hogy mi mindennel foglalkozott a csoport az elmúlt időszakban. A gyerekekről készült készült fényképek és a gyerekmunkák mellett az óvónők szakmai megfigyelései és a gyerekek lejegyzett gondolatai is helyet kapnak.
Miért kell, hogy ezeket a falakat mindenki lássa? Egyrészt a segít a gyerekeknek emlékezni: könnyebb egy fénykép, vagy rajz alapján felidézni a történteket és a megtanult, megtapasztalt dolgokat, mint magunktól visszaemlékezni rá. Az élmények így nem vesznek el, hanem a további játék, felfedezés kiindulópontjává válnak. A szülőknek izgalmas és kézzelfogható információ arról, mi történik a gyermekükkel nap közben, milyen tevékenységekben vett részt, milyen élmények érték őt és a barátait. A pedagógusoknak pedig fontos szakmai támpont, ami nap mint nap visszajelzést ad a munkájukról, új ötleteket ad és segíti a szakmai fejlődésüket.
Számomra pedig a legfontosabb, hogy ebben a hagyományban is a demokratikus működés jelenik meg – a szülőnek és a gyerekeknek is joguk van betekinteni az óvoda dokumentációjába, ezért ezt úgy állítják össze, hogy számukra is elérhető, jól érthető és érdekes legyen. Az óvodai munka alapja az együttműködés és minden érdekelt bevonása – de ez már egy másik téma lesz 😉
Reggio Magyarország 
Hozzászólás