Reggio Magyarország

Tudom, hogy épp elég kihívás egy szűkös csoportszobában 29 gyerek szabad játékát nyugodt mederben tartani és a folyamatosan felmerülő kérdésekre, ötletekre, konfliktusokra reagálni. Tudom, hogy ezek mellett ilyenkor igyekszünk társasozni a félénkebb gyerekekkel, legózni a megszállott építőkkel, tovább lendíteni egy új ötlettel a babaszobában megfeneklett játékot, vagy a nagyon ritka 2 perc nyugalomban átgondolni a további tennivalókat. Mégis fontos lenne a szabad játékkal töltött időben tudatosan megfigyelni a csoport és az egyes gyerekek játékát, mivel (Loris Malaguzzi költői képével élve) ez is egy nyelv, melyen a gyerekek szólnak hozzánk. A megértés pedig az odafigyeléssel kezdődik.

Ez a típusú megfigyelés nem értékelni kívánja a gyermekeket. Ilyenkor nem mérni vagy besorolni szeretnénk a képességeiket, hanem csak jobban megismerni, megérteni őket, figyelmünket az övékhez rendelni egy időre. Természetesen ilyenkor feltűnhet nekünk egy-egy olyan lemaradás, vagy kiemelkedő teljesítmény amit nem akarunk elfelejteni – ezt is jegyezzük le! De elsődleges célunk az legyen, hogy ráhangolódjunk a gyerekekre és megértsük mi foglalkoztatja őket, milyen ismereteik vannak és miről szeretnének többet tudni. Sok óvodás, aki a beszélgető körben ülve meg sem mer mukkanni játékhelyzetben megnyílik és ilyenkor mi is új oldalukról ismerhetjük meg őket.

Tudatosan, egy kutató kíváncsiságával figyeljük meg a helyzeteket és jegyezzünk fel mindent, amit fontosnak érzünk. Nem kell következtetéseket levonni, csak megfigyelni és jegyzetelni. Ha valamilyen történés erős érzéseket vált ki bennünk (csodálkozás, csalódás, a beavatkozás ellenállhatatlan vágya) azt is írjuk le, mert ezek a saját pedagógusi attitűdünk megértésében segíthetnek. Érdemes lejegyezni a konkrét történéseket, a gyerekek reakcióját, érzelmeit, a játékban bekövetkező fordulatokat, ismétléseket, az elhangzó fontosabb mondatokat. Az óvóképző első évében szinte mindenki kap ehhez hasonló feladatot a szakmai gyakorlat idején, de csoportban dolgozó pedagógusok ritkán teszik (tehetik) meg, hogy huzamosabb ideig csak csendben üljenek nyitott szemekkel és fülekkel.

Ha rendszeresen időt szakítunk egy-egy ilyen megfigyelésre sokkal mélyebben megismerjük a ránk bízott gyerekeket és jobban megértjük a csoport működését. Nagy szükség lenne rá, hogy minden óvodában annyi szakképzett pedagógus dolgozzon, hogy az ilyen tevékenységekre is jusson idő. Az így elkészült jegyzeteket ugyanis rengeteg célra fel tudjuk használni és sokszor reálisabb képet mutatnak, mint egy mérés eredményei.  Jól jönnek, mikor pedagógiai szakvéleményt kell írnunk valamelyik gyerekről, vagy a fejlődési lapján szeretnénk a változásokat lejegyezni. Az egyéni fejlesztési tervek és a csoportnapló részét képező negyedéves és éves értékelések elkészítésénél is stabil kiindulópontot jelentenek. De a legjobb mégis az, hogy a Reggio szemléletre jellemző alakuló tervezésben ezeket a jegyzeteket áttekintve elkezd körvonalazódni, hogy milyen projektbe érdemes belevágni a csoporttal.

Az angolszász országokban nagyon elterjedt módszer a szabad játék értelmezésénél a játéksémák szerinti kategorizálás. Piaget játékelméletéből és tanuláselméletéből indul ki ez a rendszer, mely szerint a gyerekeket huzamosabb ideig foglalkoztatja egy séma megismerése, begyakorlása és ha felismerjük ennek a témáját, akkor hasonló jellegű tevékenységeket felkínálva segíthetjük a fejlődésüket. Ilyen sémaként jelenhet meg például, ha a kisgyermek sokat labdázik, különböző tárgyakat direkt a földhöz vág, papíron leginkább függőleges vonalakat húz és kockákból minél magasabb tornyokat igyekszik építeni. Ilyenkor minden tevékenységével a függőleges irányú mozgást próbálja megismerni. Az interneten számos összefoglaló táblázat található angolul (például itt: https://www.compasselc.com/wp-content/uploads/2019/07/Loose-Parts-By-Schema-copy.pdf )ahol a jellemző sémák mellett felsorolják az ezekre utaló tipikus játéktevékenységeket, sőt, azokat az eszközöket is, melyekkel az adott séma megtapasztalását segíthetjük. A fenti példánál maradva egy függőleges mozgási sémát bontogató gyereknek izgalmas játék lesz az építőkocka, a trambulin, néhány üres joghurtos pohár, egy homokóra, vagy játék ejtőernyős-figura, hiszen ezekkel mind azt a jelenséget ismerheti meg új szempontokból, ami amúgy is foglalkoztatja. (Magyar szakirodalomban még nem találkoztam hasonló összefoglalóval, ha tudtok ilyenről kérlek írjátok meg!)

A szabad játék megfigyelése és az önreflexió

Egy korábbi bejegyzésben már ajánlottam a „From teaching to thinking” című könyvet a „Bánj úgy a pedagógusokkal ahogy szeretnéd, hogy ők is bánjanak a gyerekekkel” témában ( https://reggio.hu/2022/01/09/a-tanitastol-a-gondolkodasig ) , de nagyon izgalmasan írnak benne a gyermekmegfigyelés gyakorlatáról is. Sok oldalon át részletezik a szerzők, milyen fontos, hogy a pedagógus tisztában legyen a saját nézőpontjával és előítéleteivel, mert csak ezeket figyelembe véve tudja objektíven értelmezni a gyerekek játéktevékenységét. Mindnyájan más családban nőttünk fel, más tapasztalatokat gyűjtöttünk eddigi életünkben(és akkor a neurodiverzitásba még bele sem gondoltunk) így teljesen egyéni szemüvegen keresztül látjuk a világot. Ha levenni nem is tudjuk ezt a szemüveget, pedagógusként fontos tudatában lennünk, hogy ott van az orrunkon és igyekezzünk minél jobban rájönni, miben torzít.

Ha konzervatív az értékrendem és meglátok egy kisfiút tütü szoknyában, vagy harcos feministaként meghallom ahogy egy kislányt beküldenek a babakonyhába főzni biztos összeszorul a gyomrom és valószínűleg közbelépek akkor is, ha nem kéne. Ha van annyi önismeretem, hogy értem miért olyan kényelmetlen nekem ez a helyzet, akkor nem kapcsolok azonnal igazságosztó módba, meg tudom figyelni, hogy a gyerekek számára mit jelentenek ezek a játékok és jobban meg tudom ítélni, hogy szükség van-e a beavatkozásra. A saját szemüvegünk megismerésének egyik legjobb módja pedig a gyerekek játékának megfigyelése, majd a látottak kielemzése egy kollégával. Az ilyen szakmai beszélgetések során rádöbbenhetünk, mennyire máshogy hat ránk egy adott helyzet akkor is, ha alapvetően hasonlóan gondolkodunk.

A Reggio Emiliában dolgozó óvodapedagógusoknak egy erre specializálódott pedagógiai szakértő segít – többek között – jobban megérteni a saját attitűdjüket.  Hozzá nem csak baj esetén fordulhatnak, hanem a munkájuk szerves része ez a fajta folyamatos önismereti és pedagógiai fejlődés, ami a rossz gyakorlatok kialakulása és a kiégés ellen is hatásos módszer. Mivel ez sajnos nem elérhető a magyar köznevelési rendszerben, nekünk érdemes egymást segítenünk, hogy jobban megismerjük az óvodásainkat és magunkat is.