Reggio Magyarország

Aki tud egy s mást a Reggio Emilia Szemléletről az biztos találkozott már a provokáció fogalmával. Egy hasonlattal tudnám legjobban elmagyarázni, hogy miben más ez, mint a hagyományos, pedagógus-vezette foglalkozások amikre főiskolán felkészítettek bennünket.

A foglalkozás olyan az ovisoknak, mint nekünk egy erdei teljesítménytúra vezetővel – ő pontosan tudja milyen gyorsan és hová fogunk eljutni, és el is magyarázza mit látunk útközben.  A provokáció olyan, mint egy baráti kirándulás – ott vagyunk az erdő szélén, van térképünk és ez alapján magunk dönthetjük el merre indulunk. Van köztünk tapasztalt és újonc túrázó, biztonságban vagyunk, hiszen van aki jól ismeri a helyszínt és a növényeket, végig vigyáz ránk, de mégis hagyja, hogy arra menjünk, amerre mi szeretnénk. A teljesítménytúrán a túravezetőt követve hamarabb végig tudnánk járni a kilátópontokat? Biztosan. De közben a nem fogunk megtanulni tájékozódni, együttműködni a csapattársainkkal és felfedezni az erdő kis csodáit – erre a baráti kirándulás az alkalmasabb. A Reggio provokációkból kiinduló tanulás folyamat-vezérelt: célja, hogy a tevékenység során a gyerekek minél több élményt, ötletet kipróbálhassanak, megvalósíthassanak és ezáltal bővüljenek a képességeik –  és nem az, hogy minden tevékenységüknek valamilyen, a felnőttek szempontjából értékes produktum, vagy teljesítmény legyen az eredménye.

Most, hogy fellelkesültetek és azonnal bele akartok vágni, 5 pontban szedtem össze, hogy mi jellemző a legjobban sikerült provokációkra!

1, A gyerekek irányítanak

A provokáció – ahogy neve is mutatja – kihívás. Olyan helyzet, élmény, vagy helyszín, ami tevékenységre, felfedezésre sarkall és nem jelöli ki a tanulás pontos útját. Ez nem egy fix tevékenység-sorozat amin a pedagógus igyekszik végigvezetni a gyerekeket, hanem kiindulópont, ahonnan együtt elindulhatnak a tanulás útján. Ennek a korosztálynak alapvető igénye a felfedezés, megértés, az alkotás, a kommunikáció a társakkal – ehhez nekünk a megfelelő feltételeket kell biztosítanunk és nem irányítani annak módjait.  Provokáció lehet egy meghívott vendég, egy közös séta a városban, egy könyv, egy érdekes problémafelvetés, esetleg egy előre berendezett alkotó helyszín. Van persze elképzelésünk róla, hogy milyen játék kialakulására számítunk utána, de nagyon örülünk, ha a gyerekek spontán érdeklődése váratlan irányokba viszi tovább a tevékenységet. Az óvodások viselkedése, érdeklődése, a feltett kérdéseik, a közösen kialakított játékaik mind fontos visszajelzést adnak. Ebből olvashatjuk ki, hogy mi foglalkoztatja a csoportot, milyen fejlettek az gyerekek kompetenciái, hogy alakulnak szociális kapcsolataik.

2, Figyelemfelkeltő

Ha a provokáció nem valamilyen közös tevékenység, hanem egy berendezett játékhelyszín amit egyszerre csak néhányan próbálhatnak ki, akkor nem lesz rá kapacitásunk, hogy egész nap aktívan motiváljuk a gyerekeket a részvételre – ezt magának a provokációnak kell megtennie. Ezért úgy kell berendezni, hogy felkeltse az érdeklődésüket és (nevéhez hűen) aktivitásra, kipróbálásra provokálják az óvodásokat. Pont így hat egy szépen elrendezett asztal érdekes rajzeszközökkel, papírokkal és vizsgálni való tárgyakkal, a témához kapcsolódó képekkel, könyvekkel. Ezért is olyan népszerű a fényasztal és tükör a Reggio inspirált intézményekben – ezekkel minden felfedezés és alkotás még vonzóbb lesz. Az angolszász óvodákban a tanterv miatt fontos, hogy megjelenjen az írásbeliség, így sokszor rövid kérdéseket, kihívásokat is kiraknak az eszközök mellé (pl. „Hányféle színt látsz az őszi leveleken?) és megtehetik, hiszen nem egy „kőbe vésett” módszert kell alkalmazniuk, hanem egy szemléletet, amit a saját kulturális hátterükhöz igazíthatnak.

3, Pedagógiai tartalmú

Szakemberként tudjuk, hogy melyik kompetenciáknak fontos fejlődniük az óvodában. Azt viszont, hogy ez milyen konkrét témában és tevékenység révén történik, már teljesen mindegy. A kisebb-nagyobb ellentétpárt a gyerekek megérthetik úgy is, ha két játékmackót, ha két pályaudvaron veszteglő vonatot, vagy pont az udvari fákat figyelik meg. A mi feladatunk pedagógusként, hogy miután megtaláltuk az alakuló tervezés (link) módszereivel a gyerekeket foglalkoztató témát és tudjuk milyen irányban szeretnék bővíteni az ismereteiket, akkor ebbe belecsempésszük azokat a tartalmakat is, amiket mi fontosnak tartunk. Ha például dínó-lázban ég a csoport és a homok-víz asztalon ásatási helyszínt rendezünk be, kirakhatunk kisebb és nagyobb dobozokat, amikbe az előkerült dínókat elhelyezhetik. Biztos beindul előbb-utóbb egy beszélgetés arról, hogy melyik dínó hova fér be (és hova nem), melyik kisebb vagy nagyobb a másiknál, hogy érdemes elrendezni, hogy mindegyiknek jusson hely. Vagy kikészíthetünk egy IKEÁs papír mérőszalagot, amin bejelölhetik, hogy az egyes dínók milyen magasak.

4, Praktikus

Itt is igaz, hogy ha egy tevékenységet hosszabb idő a pedagógusnak előkészíteni, mint amennyi ideig a gyermeket leköti, akkor ott a felnőtt kompetenciái fejlődtek igazán 😊. Van olyan óvoda, ahol annyira magával ragadták a dolgozókat az interneten látott gyönyörűen elrendezett provokációk, hogy egymással versengve igyekeztek hasonlókat alkotni… ami nagyon sok időt vett el az igazán fontos dolgoktól. Hamar összeültek tehát és meghozták az új szabályt: egy provokáció berendezése nem tarthat tovább 5 percnél. Láss csodát – a gyerekek ugyanolyan lelkesen és kreatívan játszottak az előkészített eszközökkel akkor is, ha nem voltak tökéletes mandala alakzatban elrendezve. Szóval cél az esztétikus környezet, de fontos itt is mérlegelni és kialakítani egy hosszú távon is működő rendszert.  

5, Jól dokumentált

Akármilyen jellegű a provokáció, nem ért véget a feladatunk azzal, hogy megszerveztük, berendeztük és a gyerekek elkezdtek részt venni benne. Külön motiválni ugyan nem kell, de a tevékenységüket, a felfedezéseiket, a fontos megállapításaikat követni és valamilyen módon megörökíteni igen, hiszen ezek alapján tudjuk majd összeállítani a projektdokumentációt és megtervezni a következő időszak provokációit. Legyen kéznél a fényképezőgép, hiszen egy kép sokszor tényleg többet mond ezer szónál, ráadásul gyorsabban el is készül mint egy jegyzet. Én mostanában a telefonom hangrögzítőjére mondom fel azokat a megfigyeléseket amiket nincs időm leírni – prímán működik a dolog.

 +1 Nem kell, hogy minden nap új provokációkat rendezzünk be a csoportban, sőt! Jó, ha a gyerekeknek van lehetőségük többször is kipróbálni ugyanazt, hiszen az előző alkalmakkor készült munkákat, fényképeket, vagy társaik tevékenységét látva egyre összetettebb, izgalmasabb dolgokat fognak készíteni /eljátszani.

Pinteresten és Instagramon is egyre több inspiráló képet találhattok, ha beírjátok, hogy „Reggio provocation” – aki végigolvasta a cikket az megérdemli, hogy most 20 percre elmerüljön ezekben 😊