Reggio Magyarország

Az elmúlt hónapokban nagy volt a csend a blog és a Facebook oldal táján, mert szakdolgozatot írtam a Reggio Emilia Szemlélet magyarországi alkalmazásáról. Nagyszerű kollégákkal beszélgethettem el a témáról, ezúton is köszönöm a segítségüket 🙂 Az egyik interjú során egy óvónő azt is megemlítette, hogy milyen idegen ötletnek tűnt neki a hosszú projekt, és mivel nem látott még ilyet nem tudja elképzelni, hogy a gyerekeket hónapokon, vagy akár egy egész éven át lekösse ugyanaz a téma. Azt hiszem sokan éreznek hasonlóan a heti / kétheti tervekkel dolgozó kollégák közül. Az interjú óta többször eszembe jutott ez a mondat és kerestem a magyarázatot arra, miért működhet a gyakorlatban a dolog – közben pedig újra rácsodálkoztam, hogy a Reggio Szemléletben milyen szorosan kapcsolódnak össze az egymástól látszólag független alapelvek is.

Hallottam már azt a kritikát, hogy Malaguzzi és kollégái tulajdonképpen nem találtak fel semmi újat amikor kidolgozták ezt a pedagógiát, csak összecsipegették a nekik tetsző gondolatokat koruk nagy szaktekintélyeitől. Ez részben igaz is – a Reggio Emiliában dolgozók büszkén vallják, hogy a mai napig igyekeznek mindenkitől tanulni és az új tudományos eredményeket beépíteni az óvodáik mindennapjaiba. Az viszont, ahogy a nevelési elméletek és módszerek hatalmas kavalkádjából össze tudtak állítani egy a gyakorlatban is működő, folyamatosan továbbfejleszthető innovatív új szemléletet, szerintem hatalmas teljesítmény. A Reggio alapelvek nem csak találomra kiválasztott szép gondolatok, hanem egy összefüggő pedagógiai rendszer alkotóelemei, ezt pedig jól bizonyítja a következő példa is a hosszú projektekről.

A hosszú projekt azért működhet, mert…

1, … a gyerekeket érdekli az adott téma

A Reggio szemlélet egyik alapgondolata, hogy a pedagógus olyan projektet indít, ami felkelti a csoport érdeklődését . Ezért is olyan fontos a gyermekek szabad játékának, beszélgetéseinek, alkotásainak, szabályszegéseinek megfigyelése – az óvodások így és még száz más módon jelzik a felnőtteknek, hogy mire kíváncsiak az őket körülvevő világból. Ha jól tudjuk értelmezni ezeket a jelzéseket, akkor olyan projekteket indíthatunk, amik az erre az életkorra jellemző végtelen tudásvágyat elégítik ki és ez hosszú hónapokra elég motivációt jelent a vizsgálódáshoz.

2, … a témát sok szempontból közelítjük meg

Nincs olyan téma, amit minden szempontból meg lehetne ismerni két hét alatt. Kedvenc példám erre a „Fekete” projekt egy német óvodából, ahol a középső csoport egy egész évet szentelt ennek az egy színnek. A legegyszerűbb papíron történő nyomhagyásból indultak ki, majd játszottak az árnyékokkal, a formákkal, fekete gyurmával és agyaggal, hallgattak az éjszakáról szóló dalokat, égettek szenet amiből festéket készítettek, sütöttek fekete-fehér sütit, rajzoltak egyetlen fekete vonalból álló képeket és egy hatalmas közös fekete szobrot is felállítottak az óvoda piazzá-ján (előterében). A gyerekek végig szórakoztató, a fejlődésüket minden területen támogató tevékenységekben vettek részt, melyeket mind összekapcsolt a közös téma.

3, … segít a dokumentáció

Dokumentáláson a Reggio Szemlélet teljesen mást ért, mint a hazai óvodai gyakorlat. Míg mi a pedagógus által összeállított írásos terveket és a nevelési munka rövid értékelését nevezzük így, addig ebben az alternatív szemléletben a gyerekek egész napos tevékenységéről készült fényképeket, videó-és hangfelvételeket, jegyzeteket és az ezekből összeállított tájékoztató anyagokat hívják dokumentációnak. Nem csak azért fordítanak erre sok időt és energiát, hogy a szülőket tájékoztassák, hanem azért is, mert a nevelő és fejlesztő munkát arra alapozzák, amit a gyerekekről készült dokumentumokból kiolvasnak.

A Diófa mini art clubban én is rendszeresen kapjuk magunkat azon Melindával, a kolléganőmmel, hogy a foglalkozáson történtek megbeszélése és a fényképek nézegetése közben új ötleteink támadnak az adott heti téma továbbfejlesztésére. Mivel ezeken az alkalmakon technikákat és inspirációt ajánlunk fel, de nem határozunk meg a kötelező végterméket, sokkal változatosabb és ötletesebb munkák születnek, mint amire mi előre számítunk. Például az őszi termésekkel foglalkozva a gyerekek spontán figurákat kezdtek fabrikálni a vadcitromokból – micsoda fantasztikus ötlet volt a téma továbbvitelére! Viszont az ember az adott pillanatban a tennivalók közt sokszor nem látja meg egy-egy ilyen alkotásban a lehetőséget. Pont ezért jó, ha időt szánhatunk az utólagos feldolgozásra és nem csak az értékelés szempontjából tekintünk vissza a már lezajlott eseményekre, hanem a projekt folytatásához is ötletet merítünk belőle.

4, … az ismétlés segíti az elmélyülést

Az ember hajlamos elfelejteni, hogy a gyerekeket érdeklő tevékenységek többszöri megismétlése nem lustaság, hanem az életkori sajátosságoknak megfelelő pedagógiai eszköz. Ha egy adott téma hosszú ideig terítéken marad, akkor a megismerésre provokáló helyszínek hetekig működhetnek kis változtatásokkal és bizonyos programok időről időre vissza is térhetnek. Az óvodáskorú gyerekeknek ez nem csak biztonságot ad, de lehetőséget is arra, hogy minden nap valami más úton induljanak el és más képességeiket fejlesszék ugyanabból a helyzetből, eszközből kiindulva. Ezzel pedig ellensúlyozhatjuk egy kicsit azt az élet minden területén feléjük áradó újdonság-özönt is, ami lassan káros mértéket ölt. Nekünk kell megtalálnunk a saját csoportunknak optimális egyensúlyt a változás izgalma és az változatlanság biztonsága közt.

5, … bármikor abbahagyható, ha kifulladt

Ha a gyerekek elvesztik az érdeklődésüket egy projekt iránt, elkészült a tervezett nagy közös mű, vagy elkezdett kibontakozni egy új közös téma és mindenki azzal akar inkább foglalkozni, akkor a korábbi tevékenység bármikor befejezhető. Megbeszélhetjük a csoporttal, hogy mi mindent tanultunk a folyamat során, összeállíthatjuk a végső összefoglaló dokumentációt, szervezhetünk egy szülői estet ahol megmutatjuk a lezárni kívánt időszakban keletkezett munkákat. A projektzárásra leginkább alkalmas pillanatot persze akkor ismerjük fel, ha tudatosan a gyerekekre figyelünk (nem véletlenül hívják a Reggio Szemléletet az odafigyelés pedagógiájának) és észben tartjuk, hogy az óvodások kompetensek a saját tudásuk felépítésében.

Így függ tehát össze egymással a gyermekkép, a sajátos dokumentáció, a pedagógusok szerepe, valamint a projektek tartalma és hossza a Reggio Szemléletben. A megvalósításnál használt konkrét módszerek és projektek pedig ezután annyi félék lehetnek, ahány óvodai csoport működik a világon! Ha az intézményetekben van rá lehetőség próbáljatok ki egy hosszabb projektet a fentieket figyelembe véve és figyeljétek meg, hogy tetszik a dolog nektek és a csoportotoknak!