Reggio Magyarország

A te csoportszobád kinézete kinek az ízlését, szokásait, gondolatait – azaz kinek a személyiségét tükrözi? Ha egy idegen betévedne hozzátok, csupán a helyiség és környezete láttán kiről tudna meg bármit– az ott dolgozó pedagógusokról, vagy az oda járó gyerekekről is?

Nemrég szerencsém volt meghallgatni Paola Cagliari (pedagogista Reggio Emilia óvodáiból, https://www.reggiochildren.it/en/rc/speakers/paola-cagliari/) egyik hosszabb előadását, ahol egy térelrendezéssel kapcsolatos projektről mesélt. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy milyen sok óvodában jártam már, ahol a szobák kialakítása és díszítése sokkal többet mondott el a csoport múltjáról, mint a jelenéről. A mesélő szőnyeg ott van, ahová 15 éve az akkori óvónő lerakta. A beépített szekrényeket már úgy rögzítették a falhoz egy évre rá, hogy a szőnyeg azóta máshogy el sem férne. A falon az a 8 éves dekoráció van, amit az akkori szülői munkaközösség vett és bár egyik mostani óvodapedagógusnak sem tetszik igazán, de tudják, hogy nagyon sokba került, ezért nem mernek hozzá nyúlni. Azt, hogy a gyerekeknek tetszik-e még senkinek nem jutott eszébe megkérdezni. A falon személyes elemként kinn vannak az ovisok jelei – ugyanazok a jelek, amiket 20 éve folyamatosan használnak a csoportban és megint csak nem mondanak el semmit az őket ideiglenesen viselő gyerekek személyiségéről. Ha az óvodások egyik pillanatról a másikra eltűnnének és helyettük 25 másik gyerek jelenne meg, minden változtatás nélkül folyhatna tovább itt a munka. Hogy lehetne kevésbé személytelen a nevelés tere?

A helyzetet súlyosbítja, hogy a GDPR szabályozás miatt több fenntartó „biztos ami biztos” alapon megtiltotta az óvodáknak, hogy a gyerekeket ábrázoló fényképek kerüljenek ki az épületében bárhová. Én teljes mellszélességgel kiállok az óvodások személyiségi jogainak védelme mellett, de nem tudok elképzelni olyan helyzetet, ahol valós veszélyt jelentenek az ilyen képek azon helyen, ahol maguk a hús-vér gyerekek úgyis ott mászkálnak a folyosón. Ahogy egy bölcs óvodavezető mondta „Ha olyan ember jönne be az épületbe, aki ezekkel a képekkel vissza tud élni, az egy veszélyes alak, azt nem engedem be. Csak az jöhet aki megbízható, akinek dolga van itt – ezzel tudom valójában megvédeni a gyerekeket.” Az óvatosság ugyanis elvesz a szabadságunkból és a közös élményekből, ezért mérlegelni kell, hogy mit áldozunk fel képzeletbeli fenyegetések miatt.

Több nemzetközi tanulmány is született már arról, hogy milyen jó hatással van az emberek közérzetére és teljesítményére, ha a tanulási / munkahelyük valahogy tükrözi a személyiségüket, kötődik hozzájuk. Kortól függetlenül ugyanerre jutottak a gyerekeknél és a felnőtteknél is. (https://www.researchgate.net/publication/258132354_The_Role_Of_Permanent_Student_Artwork_In_Students%27_Sense_Of_Ownership_In_An_Elementary_School https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0272494499901664?utm https://www.researchgate.net/publication/258132354_The_Role_Of_Permanent_Student_Artwork_In_Students’_Sense_Of_Ownership_In_An_Elementary_School )

Magyar kutatást nem találtam még ChatGPT segítségével sem (ami nem jelenti azt, hogy nincs! Ha tudtok ilyenről kérlek írjátok meg!), de Az Oktatási Hivatal honlapján olvasható Szabó Orsolya, a Nagykovácsiban működő Kispatak óvoda igazgatójának szakmai anyaga, melyben részletesen ír az óvoda berendezésének, dekorációjának kérdéseiről. Szívből ajánlom a dokumentumot és nagyon örülök, hogy személyesen is láthattam az ott leírtak gyönyörű eredményét pár évvel ezelőtt. https://www.oktatas.hu/pub_bin/dload/kozoktatas/pok/Budapest/szaktanacsadoi_anyagok/ovoda_Ovodai_kornyezetkultura_alakitasa.pdf (Tényleg olvasd el, az ilyen mondatok miatt is: „A funkció, szerepkör nélküli, olykor túlburjánzó díszítés, lényegében nem más, mint környezetünk vizuális szennyezése. Ha kicsit is belegondolunk, attól senkinek sem lesz se boldogabb, se tartalmasabb a gyermekkora, ha megítélésünk szerint kedves és bájos, de lényegében sziruposan negédes motívumok zuhatagával próbáljuk azzá tenni.”)

Na de ez nem egy szakirodalmi áttekintés, térjünk vissza a témához, hogy milyen jó, ha a gyerekek belakják a saját csoportszobájukat. A terem ugyanis azáltal nyer igazi identitást, hogy megjelennek benne az aktuális használói – már nem csak nyulacska csoport lesz, hanem annak a konkrét gyerekcsapatnak az „otthona”. Ez a reprezentáció történhet közös fényképek, dokumentációk (beszélő falak), gyerekmunkák mindenki számára látható kihelyezésével. De az aktuális gyerekcsoport és a pedagógusok igényei és ízlése ideális esetben a térelrendezésben is érvényesülnek. A gyerekek ösztönösen dolgoznak ezen, például mikor a székeket az építősarokba hordják, szabályos sorokba rendezik és kijelentik, hogy traktorkiállítás nyílt. Gondolkodjunk azonban bátran hosszabb távú változásokban is – egy projekt keretében tervezhetünk akár új játszósarkokat és berendezhetjük azokat a gyerekekkel együtt. Az új tárgyi környezethez persze hozzátartoznak az ehhez igazodva változó szokások és szabályok is, aminek a kialakításába szintén fontos lesz bevonni az érintetteket, azaz magukat az ovisokat. Ez egyébként nem valami világrengető új módszer – a Lépésről lépésre óvodai programmal működő intézményekben a gyerekek évek óta maguk rajzolják meg és helyezik ki az adott tevékenységi terekhez kötődő szabályokat.

“Beszélő fal” egy olasz óvodából

Ha úgy érzitek, hogy belevágnátok egy ilyen projektbe, akkor itt egy lehetséges projektfolyamat, amit kérlek ne kövessetek egy az egyben, csak inspirációként induljatok ki belőle.

• Érdemes nulladik lépésként bevonni a közvetlen kollégákat – pedagógus párt, pedagógiai asszisztenst, dajkát. Mondjátok el, hogy mit és hogyan terveztek és ez miért fontos a gyerekek fejlődése szempontjából. Kérjétek meg őket, hogy az ötleteikkel megfigyeléseikkel segítsék a közös munkát.
• Figyeljétek meg a gyerekek viselkedését a csoportban. Melyik terekben töltenek több időt és miért? Mik a közkedvelt, mik az elhagyatott és mik a problémás helyszínek? Fontos, hogy ne a gyerekek viselkedését értékeljétek, hanem a preferenciáikat próbáljátok meglátni.
• Jó kezdőstratégia, ha beszélgetést indítotok kis csoportokban arról, hogy mit gondolnak az ovisok az adott játékterekről. Pedagógusként a mi feladatunk aztán ezekből a beszélgetésekből kiválasztani azt a tovább vivő gondolatot, amit a csoport egésze elé vihetünk és amiből kiindulhat a közös munka. Lehet, hogy a gyerekek nagy része elsőre azt mondja, hogy minden úgy jó ahogy van – ez is fontos visszajelzés! – de idővel biztos mindenkinek lesz valami egyéni gondolata. A lényeg, hogy kezdjünk foglalkozni a terek elrendezésével, a játékhoz használt helyszínek megfigyelésével. Paola Cagliari projektjénél a kezdő kérdés ez volt „Hol lehet építeni?” a gyerekek pedig hol kisebb, hol nagyobb csoportban vitatták meg ezután, hogy a csoportszoba melyik része mire való.
• A kezdetektől a projekt végéig folyamatosan ajánljatok fel olyan provokációkat, amelyekben az ovisok a 100 nyelv egyikén kifejezhetik és továbbfejleszthetik gondolataikat. Építésre alkalmas játékok, alapanyagok, különböző belső tereket ábrázolók képek és könyvek, szabadon színezhető alaprajzok, digitális fényképezőgépek amivel a kicsik lefényképezhetik és így jobban megfigyelhetik a kedvenc helyszíneiket – ha nincs elég saját ötleted nézz fel a Pinterestre 😉 de a legjobb, ha a gyerekek kíváncsiságából próbálsz kiindulni.
• A beszélgetés és alkotás közben felmerülő kérdéseket jegyezzétek fel, készítsetek belőle gondolattérképet, vagy más módon jelenítsétek meg, hogy a gyerekek lássák, mit is igyekeztek megvizsgálni a következő időszakban. Szervezzetek kis kirándulást (akár csak a szomszéd csoportszobába), hogy megfigyeljétek máshol milyen terek és eszközök vannak a játékra. Hívjatok olyan vendéget, akinek feltehetitek a kérdéseiteket! (Ha van lakberendező, vagy építész a szülők között az főnyeremény! De egy idősebb kollégát is meginterjúvolhattok, aki elmeséli, hogy régen miben volt más az óvoda berendezése. Sőt, ha van a közelben ehhez bárhogy kapcsolódó bolt vagy iroda, próbáljátok meg őket is bevonni!
• Előbb-utóbb érdemes eldöntenetek, hogy mi legyen a projekt célja. Átrendezitek a terem egészét, vagy egy részét? Csak a dekorációt cserélitek ki a gyerekek igényei szerint? Esetleg makettet csináltok álmaitok csoportszobájáról / ovijáról? Vagy egy albumot? Ezer és egy lehetőség áll előttetek. A pedagógus feladata segíteni a csoportnak olyan célt választani, ami reális, de ezen belül minél nagyobb szabadságot érdemes adni a gyerekeknek, mert akkor fognak heteken át lelkesen dolgozni rajta, ha valóban a saját ötleteiket valósíthatják meg.
• Tartsd szem előtt, hogy nem kell mindenkinek minden egyes tevékenységben részt vennie, de próbálj meg mindenkit bevonni legalább egy-két mozzanat erejéig valamilyen hozzá közel álló feladattal. Legyen a végeredmény tényleg közös teljesítmény. Adhatsz leckét is – a gyerekek figyeljék meg az otthoni játszó sarkukat / szobájukat, mondják el / rajzolják le, hogy ott mit láttak és ezt is építsétek be a csoport közös tudásanyagába. A szülői közösség is csatlakozhat ehhez, amennyire van rá kapacitásuk!
• Ha elkészült a nagy mű, ünnepeljétek meg úgy, hogy valamilyen módon bemutatjátok azt az óvoda többi csoportjának és a szülőknek, sőt, akár a környéken lakóknak / fenntartónak is. Állítsátok ki a kész makettet, vagy tartsatok vezetést az újonnan berendezett térben!
• A projekt lezárultával készítsetek valamilyen formában dokumentációt az eseményekről – sok fényképpel, a gyerekek szavaival és a saját pedagógiai magyarázatotokkal. Legyen ez a füzet, vagy tabló, olyan helyre rakjátok ki, ahol gyerekek és felnőttek egyaránt hozzáférhetnek. Így tudatosíthatjátok a gyerekekben utólag a tanulási folyamat során bejárt utat – a probléma felvetődésétől a közös fejlődésen át egészen a végeredményig.

Ja, a legfontosabb: küldjetek egy példányt nekem is és számoljatok be a tapasztalataitokról!

Ebben az osztrák oviban az udvar egyik részét szeretnék átrendezni és ehhez a gyerekek és a szülők ötleteit is összegyűjtötték, majd az ovisok szavazhattak a nekik leginkább tetszőre.

És hogy mit írhattok be a KRÉTÁba, milyen képességek fejlődnek egy ilyen projekt keretében? A megfigyelési készségek, problémafelismerés- és megoldás, kreativitás és képzelet, ok-okozati összefüggések megértése, együttműködés, kommunikáció, felelősségvállalás, esztétikai érzék, épített környezet megbecsülése, szókincsbővítés a térrel, bútorzattal, funkciókkal kapcsolatos szavakkal, matematikai és geometriai kompetenciák.  A gyerekek gyakorolják a véleménynyilvánítást, érvelést, javaslattételt, a vizsgálódás és tervezés során narratív képességeik fejlődnek, digitális kompetenciáik bővülnek a fényképezés és a kész fotók kreatív feldolgozása közben. Meg még ezer más dolog, amit a konkrét tevékenységek közben megfigyelhettek.

Szerintem viszont a legfontosabb mindezek mellett a tanulási kompetenciák erősödése: miközben véghez visszük az információgyűjtés – tervezés – megvalósítás – értékelés folyamatát, kialakul a gyerekekben a tudás, hogy így lehet kivitelezni egy komplex projektet, és hogy ők közösen képesek is erre. Ezek az élmények az önálló, önirányított tanulás és munka kulcsát adják az ovisok kezébe! Ha ebben a korban megtapasztalhatják, hogy meghallgatják a hangjukat az olyan őket érintő kérdésekben, mint hogy hogyan nézzen ki az életterük és milyen öröm a közösen elért eredmény, azzal a demokráciában élni akaró és azért tenni képes felnőtt létre készítjük fel őket. És ez Reggio Szemlélet egyik lényege.

Jó rendezkedést és otthonos csoportszobát kívánok Nektek!