Lassan egy éve vettem fel továbbképzéseim közé az óvodák udvaraival, környező utcáival foglalkozó workshopokat. Az óta is nagyon szeretem ezeket az alkalmakat, mert a pedagógusok ilyenkor mindig megmutatják a gyerekek kedvenc helyeit az udvaron. Jellemzően nem a telepített játszótér drága eszközeit, hanem esőcsatorna-kifolyókat, bokrokat, vagy lyukakat a kerítésben, ahol az ovisok rendszeresen összegyűlnek és elmélyülten játszanak hosszú ideig.
Biztos nektek is voltak ilyen kedvenc helyeitek ott, ahol felnőttetek, az ovitokban, iskolátokban – talán a nagy fák tövénél, ahol göcsörtös gyökerek szabdalják fel kis darabokra a földet és tavasszal bodobácsok szaladnak ki a kéreg alól… vagy a furán összerepedezett betonlapnál, amibe élvezet volt kis botocskákat, kavicsokat bedugdosni? Én még mindig emlékszem milyen furcsa érzés volt hazamenni a házunk mögötti kis füves rétről, ahol előtte órákon át játszottunk… mint ha kinn kellett volna hagynom a legjobb játékomat. De szerencsére másnap ugyanott megtaláltam 😊
Minden ilyen kedvenc hely egy igazi csodavilág, amit érdemes megismernünk, az itt elinduló tevékenységek ugyanis bepillantást engednek a gyerekek lelkébe és fejébe – a 100 nyelv egyik ez is. Ha pedig érteni kezdjük, hogy mi az adott pont vonzereje – megfigyeltük azt, az ott zajló játékot, esetleg ki is faggattuk az ovisokat róla – akkor tudjuk, hogy mi érdekli a csoportunkat, mi az a téma, vagy probléma amivel lelkesen fognak hosszú távon is foglalkozni.
A helyszínben rejlő lehetőségeket sokféleképp tudjuk kibontani, továbbfejleszteni. Ha a gyerekeket a növények és bogarak vonzzák mindig ugyanoda, akkor igyekezzünk együtt többet megtudni azokról. Megörökíthetjük a kis élőlényeket bármilyen technikával síkban vagy térben, írhatunk róluk saját mesét, megpróbálhatunk gondoskodni róluk, vagy csak vigyázni rájuk. Mindig jó ötlet meghívni vagy meglátogatni valakit, aki válaszolni tud a gyerekek kérdéseire – ez esetben mondjuk egy kertészt, vagy erdészt.
Ha egy bokros rész a kedvenc zug, amiben bujkálni lehet, akkor rendezzünk be hasonló szeparált sarkokat a csoportszobában, akár vetítsük ki a bokor képét rá projektorral, hogy még izgalmasabb legyen az élmény. Teremtsünk lehetőséget arra, hogy a gyerekek a „kinn és benn” témájával foglalkozhassanak az építősarokban, a vizus asztalnál és egy közös kirándulás során is – mehetünk erdőbe, barlangba, de feltérképezhetjük az óvoda körüli kapualjakat, belső udvarokat is.
Van olyan helyszín, ami azért izgalmas, mert egy bizonyos természeti jelenséget lehet megfigyelni ott – az esővíz csorgását, vagy a mészkő lassú porrá mállását. Mindegyik nagyon jó kis téma, amikből egész projektek indulhatnak el. A vízzel kapcsolatban már annyi anyag van a neten, hogy nem szaporítanám a szót. Egy szimpatikus kőfalban vagy kerítésben is rengeteg kiaknázható lehetőség rejlik. Megfigyelhetjük, milyen anyagokból épült a fal, megpróbálhatjuk megfogalmazni a tulajdonságait, például, hogy mekkora (eljutunk a saját testhez való viszonyítástól a valódi mérésig? Máris a matematikai fejlesztés mezejére léptünk). Egy közös sétán megfigyelhetjük a szomszédos kerteket körülvevő falakat és kerítéseket és megbeszélhetjük kinek melyik tetszik a legjobban. Készíthetünk gyurma-lenyomatot a kerítés felületéről és azt pecsétpárnára, aztán papírra nyomva megfigyelhetjük a mintázatát. Elgondolkodhatunk közösen a kerítés – és így az óvodaépület történetén. Ki mikor és miért építette? A tornateremben építhetünk olyan akadályokat, amiket – akárcsak a kerítést – igazi kihívás megmászni. Ha van az ismeretségi körben kőműves akkor pedig meghívhatjuk őt, hogy mutassa meg hogyan épülnek a hasonló falak. Megnézhetjük az interneten a világ leghíresebb falait és a vizus asztalnál tervezhetünk, modellezhetünk saját megoldásokat. Közben pedig nekünk, pedagógusoknak érdemes utána olvasni, hogy mit is szimbolizálnak a kerítések és a falak és elgondolkozni rajta, hogy ez vajon hogyan érinti a csoportunkat.
Miért működik projektindításként egy ilyen faék egyszerűségű téma? Egyrészt azért, mert kötődik a gyerekek mindennapjaihoz – segít nekik olyan kérdéseket megfogalmazni, olyan problémákat megoldani, amik valóban érdeklik őket. Az, hogy a figyelmünket a gyerekekéhez kapcsoljuk és segítünk az ő kedvenc helyeiket jobban megismerni nagyon jó visszajelzés arról, milyen komolyan vesszük a tevékenységüket, érdeklődésüket. A motiváció adott és idővel a kezdetben unalmasnak tűnő helyszínekről is kiderül, hogy milyen sokféle fejlesztő tevékenység kapcsolódik hozzájuk. A csoport által bejárt tanulási utak, az információszerzés lépései, a kisebb a közös kísérletezés, alkotás és gondolkodás mind olyan tapasztalatot nyújtanak, melynek egész életükben hasznát veszik majd. Ezek mellett pedig a gyerekek megismerik az épített környezetük egy elemét és lehet, hogy más szemmel néznek a többire is a jövőben.
Arra bátorítalak titeket, hogy az ünnepek után fedezzétek fel az óvoda közvetlen környezetét a gyerekek szemével! Keressétek meg milyen kalandok várnak rátok a saját, ezerszer bejárt udvarotokon és az azt övező utcákon. Ha pedig kicsit több segítségre van szükségetek, akkor hívjatok meg workshopot tartani, vagy jelentkezzetek a januárban induló 7 alkalmas on-line képzésemre, ahol rengeteg jó példát mutatok majd hasonló projektekre.
Reggio Magyarország 
Hozzászólás