Reggio Magyarország

A blog megalapítása óta tudatosan igyekeztem kerülni bármilyen aktuálpolitikai jellegű utalást, vagy véleménynyilvánítást, de most egy cikk erejére szakítok ezzel a hagyománnyal. Én nem a különböző pártok oktatási programjait fogom elemezni, hanem azt segítek átgondolni, hogyan tudjuk a következő 3 hónapot a ránk bízott gyerekekkel együtt mentálisan a lehető legjobb állapotban átvészelni. A közelgő választások sokunkat szorongással töltenek el függetlenül attól, hogy melyik párttal szimpatizálunk. A közbeszéd állapota, a politikai hirdetések, a kirobbanó botrányok elkeserítenek és feldühítenek minket és ezekből az érzésekből az ovisok sem maradnak ki. Hallják az autóban a rádió híreit, ott vannak amikor a barátainkkal szörnyülködünk valamin, látják az óriásplakátokat és még ha nem is kérdeznek rá minderre, átveszik a felnőttek egyre feszültebb hangulatát.

Pedagógusként és szülőként is felmerül bennünk a kérdés – mit és hogyan magyarázzak el nekik ebből az egészből? A következőkben saját gondolataimat, tapasztalataimat szedtem össze, de ezeket óhatatlanul befolyásolták a Reggio inspirált szemléletem.

Magyarországon a rendszerváltás óta pártokhoz kötődő szervezetek nem működhetnek a köznevelésben (hello volt kisdobosok) és én őszintén örülök ennek. Viszont nem zárhatjuk ki a közelgő választások témáját a csoportból, ha az „ránk rúgja az ajtót”. Ha a közös sétákon politikai plakátok sora előtt haladunk el és a gyerekek beszélgetni kezdenek ezekről; ha valaki otthonról behozza a szülők véleményét és fennhangon hirdeti is azt; ha március 15. kapcsán a hazafias témák közt megjelennek a választás körüli szlogenek. Amennyiben ez a helyzet és szeretnénk felkészíteni az ovisainkat, hogy jobban értsék mi történik majd a szavazás kapcsán és úgy érezzük, hogy ezt higgadtan és pártatlanul meg is tudjuk tenni, akkor vágjunk bele. Ha viszont a csoport nem mutatja az érdeklődés jeleit és mi inkább elkerülnénk a témát, akkor folytassuk nyugodtan az aktuális tavaszi projektet.

Azoknak, akik belevágnak, fontos először pontosan megérteni, mit tudnak és gondolnak a gyerekek a választásokkal kapcsolatban és mire kíváncsiak még. Véletlenül sem arra gondolok, hogy faggassuk ki őket, hogy melyik családban hova szavaznak, hanem arra, hogy próbáljuk feltérképezni, milyen témában érdemes információkat keresni az interneten, meghívni egy vendéget, elkészíteni egy közös alkotást. A politika maga nem szitokszó: az életünk minden területére hat, kapcsolódik hozzá a demokrácia, a jogok, a törvények világa, az ország működése, a köztisztviselők munkája, a választások és szavazások megszervezése, az ország egész történelme, gazdasága, kultúrája. Lehet, hogy a csoportot az érdekli, hol dolgoznak azok a híres politikusok. Lehet, hogy nem is értik, hogy most miről fog dönteni az ország, miért vannak annyira besózva a felnőttek – vagy pont azt nem tudják elképzelni, hogy hogyan zajlik maga a szavazás. Mindegyik kérdéssel más irányba indulhat el a csoport.

A közelgő választás nagyszerű alkalom arra, hogy a gyerekekkel a magyar állam működéséről beszéljünk – arról, hogy milyen nagy kincs, hogy mi demokráciában élünk és hogy hogyan működik az a gyakorlatban. Kiknek a munkája kell ahhoz, hogy majd 10 millió ember békében, biztonságban éljen  együtt? Fővárosi ovisok egyszerűen elkirándulhatnak a parlamenthez és rögtön megcsodálhatják a várat is, utána pedig kikutathatják, vajon király, vagy köztársasági elnök-e a magyar államfő. (Más országokban vannak még királyok? Belőlem is lehet elnök? Rengeteg nagyszerű kérdés szokott felmerülni.) Vidéki ovisoknak ajánlom a sétát a helyi városházára / önkormányzathoz, nekem nagyon jó személyes élményeim vannak ilyen alkalmakról.

Fontos, hogy a pedagógus ezeket a helyzeteket ne használja arra, hogy személyes politikai meggyőződését „rányomja” a óvodásaira – ilyenre szerencsére soha nem is láttam példát. (Jó lenne, ha a politikusok is tiszteletben tartanák ezt és nem használnák fel kampánytevékenységükben az óvodákat és az oda járó gyerekeket. Tegyük meg ezért amit csak lehet.) Beszélgethetünk viszont arról, hogy miért fontos egy ország életében a választás és hogyan zajlik le. Rendezhetünk házi szavazást valamilyen kisebb, a csoport életét érintő döntésről, például, hogy két mese közül melyiket mondjuk el alvásnál, vagy – haladóknak – hogy milyen témával foglalkozzunk a legközelebb. Rajzoljuk le a két lehetőség ábráját papírra, az ovisok kapjanak egy-egy üvegkavicsot, vagy más mütyürt és mindenki tegye le oda a voksát, ahová ő szeretné. Számoljuk össze együtt a szavazatokat és hirdessünk győztest, akinek pedig nagyon bejön ez a dolog, az olvasson utána a gyermekrészvétel témájának, mert érdemes.

Ha a gyerekek aktívan politizálni kezdenek egymás között (azaz ebédnél mindenki leadja a mellette ülőnek az otthon hallott „XY politikus tiszta hülye” lemezt) akkor érdemes erről is közösen beszélni. Mindenkinek joga van a véleményéhez, de vannak olyan helyzetek, amikor ezeket jó megosztani és van, amikor nem. Az, hogy mit gondolunk ezekről az emberekről bonyolult téma, ami a többieknek unalmas / érthetetlen / ijesztő lehet, ezért az oviban nem jó ötlet előhozni. Lehet, hogy a barátod családja ezt pont máshogy gondolja és rosszul esik neki amit mondasz. Hagyjuk meg a felnőtteknek, hogy ezen vitatkozzanak és mi foglalkozzunk azzal, ami nekünk érdekes a dologból. Ezzel párhuzamosan pedig kérjük a szülőket és nagyszülőket, hogy ők is figyeljenek oda rá, hogyan fogalmaznak a legkisebbek füle hallatára.

A szülők helyzete persze kicsit más ebben a kérdésben is mint a pedagógusoké, hiszen nekik nem kell pártatlannak tűnniük, őszintén elmondhatják a gyerekeknek, kire fognak szavazni és miért (persze a számukra érthető megfogalmazásban). Viszont fontos észben tartanunk, hogy ha (bár ne így lenne) az eddigieknél is jobban eldurvul majd a kampány nekünk akkor is elsősorban EMBEREKNEK kell maradnunk. Bár a pártok igyekeznek elhitetni, hogy a jó és rossz epikus harcában veszünk részt, de mi tudjuk, hogy mindkét oldalon embertársaink állnak és a kicsik felé is ezt kommunikáljuk. Mondjuk el, hogy teljesen természetes, hogy sokfélék vagyunk és nem értünk egyet abban, hogy ki és hogyan vezesse az országot. Pont ezért vannak a választások, hogy békésen együtt döntsünk erről. Ezek a demokrácia ünnepnapjai. Mutassunk példát azzal, hogy hogyan beszélünk az ovis korosztály előtt ezekről a témákról – önazonosan, de annak tudatában, hogy a következő generáció politikai viselkedéséhez adunk épp mintát. Te mit szeretnél, hogy milyen lelkiállapotban induljank majd szavazni tizennégy év múlva? A viselkedésünkkel épp most tesszük le ennek az alapjait.