Loris Malaguzzi 1993 januárjában írta le charta formájában, milyen jogok illetik meg a gyermekek nevelésében leginkább érdeket feleket: a gyerekeket, a pedagógusokat és a szülőket. A magyar fordítást a német és az angol verzió alapján készítettem el:
Hundret Sprachen hat das Kind: die deutsch-italienische Originalausgabe zur Ausstellung. – 1996 Reggio Children S.r. l. Katalogred.: Tiziana Filippini. Übers.: Miriam Houtermans, Erika Berthold. Neuwied: Berlin: Luchterhand, 2002 ISBN 3-472-03439-4
A bill of three rigts – By dr. Loris Malaguzzi, translated by Lella Gandini and Eva Tarini
https://www.reggioalliance.org/downloads/v2.n1.rights.pdf (letöltve: 2021. 12. 20.)
A gyermekek jogai
Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy egyéni, törvényi, polgári és szociális jogokkal rendelkező emberként ismerjék el őt. A gyermekek saját kultúrájuk hordozói és építői, ezért aktívan részt vesznek identitásuk, önállóságuk és kompetenciáik kialakításában – kortársakkal és felnőttekkel, eszmékkel és tárgyakkal, valós és képzeletbeli eseményekkel az élet minden területén kialakuló kölcsönös kapcsolataik révén.
Ez az alapgondolat a feltétele annak, hogy az egyén magasabb szinten vehessen részt közössége életében és más emberekhez is erősebben kapcsolódhasson, míg a gyermekeknek – minden egyes gyermeknek – születésétől kezdve rendkívül gazdag, erős és kreatív adottságokat és képességeket tulajdonít.
Ha nem ismerjük fel, vagy nem támogatjuk ezeket az ajándékokat, az gyakran visszafordíthatatlan szenvedést és nélkülözést okoz. Ezért a gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy minden lehetőségüket kiaknázzák és kibontakoztassák – ezt pedig úgy biztosíthatjuk, hogy elismerjük és értékeljük, hogy a gyermekek képesek a közösségben működni, kimutatjuk irántuk érzett szeretetünket és bizalmukat, és kielégítjük a tanulás iránti igényüket és vágyukat. Ugyanilyen fontos, hogy a gyermekek biztosan érezhessék, hogy a felnőttekben erős szövetségesekre találnak, akik megértik és segítik őket: a velük foglalkozó nevelők célja nem csupán valamilyen tudásanyag, vagy képességek átadása, hanem hogy a gyerekeknek saját konstruktív gondolkodási és cselekvési stratégiákat segítsenek keresni.
Pont ez segíti a kreatív intelligenciát, a szabad tudást, az átgondolt és érzékeny egyéniségek fejlődését – a zavartalanul működő differenciáláson és a más emberekkel és kultúrákkal való integráción keresztül. Az emberi lét értékét és értelmét az adja meg, ha a gyermekek jogai minden egyes gyermek jogai lehetnek.
A nevelők jogai
A pedagógusoknak és a pedagógiai létesítmények minden dolgozójának joga van részt venni az oktatás tartalmát, céljait és gyakorlatát meghatározó keretek kidolgozásában és elmélyítésében. Ez a gyermekek és a szülők tudtával és jogainak tiszteletben tartásával történik a pedagógiai vezetéssel és a szülői tanáccsal tartott nyitott, csoportos megbeszéléseken.
Így a pedagógusok részt vesznek a módszertani döntésekben, a didaktikai, kutatási és megfigyelési projektekben, valamint a tapasztalati területek kialakításában, saját szakmai kompetenciájuk elmélyítésében, a csapat általános fejlesztésében, a kulturális kezdeményezésekben és a közösségvezetési feladatokban – végül pedig saját munkakörnyezetük és körülményeik mindennapi megszervezésében. Az együttműködés és az egyes emberek ötletein és kompetenciáin alapuló sokszínű kölcsönhatások hálózata mindig nyitott a változásra és a kísérletezésre, már önmagában is modellként szolgál a kutatás és az oktatási interakciók, a kultúra és az élet újféle megközelítéséhez.
Ez a modell nemcsak az iskola és a család szerepét újítja meg, hanem mélyrehatóan megreformálja és megerősíti az ismeretszerzés és nevelés társadalmi formáit is, mivel a tanulás a gyermekek számára élő és ösztönző dologként valósul meg, amely teljes összhangban áll kapcsolataikban megjelenő igényeikkel és vágyaikkal, valamint ismeretszerzési módszereikkel. A pedagógusok számára – és mindnyájuk számára – ezek olyan alapok, amelyeken megerősödhet a párbeszéd, az eszme- és tapasztalatcsere gyakorlata, az értékelési és szakmai ítélőképesség.
A szülők jogai
A szülőknek joguk van az alapelveinkkel összhangban aktívan részt venni és tapasztalatokat szerezni az intézményre bízott gyermekeik gondozásában és nevelésében. Nem a felelősség átruházása, nem az elidegenítés, hanem a szülői szerepükben való megerősítés a cél – ami régre nyúló hagyományaink fontos alapelve.
Az intézmény annak tudatában, hogy ez milyen előnyös a gyermekek biztonsága és jóléte szempontjából, igyekszik folyamatosan bevonni a szülőket. Ezenkívül támogatja az olyan kommunikációs hálózatok kialakulását, amelyekben a résztvevők egymást kölcsönösen mélyebben megismerhetik és a termékeny oktatás módjait, tartalmát és értékeit kereshetik együtt.
Sokféle kulturális háttérrel rendelkező, esetleg más etnikai származású, gyakran fiatal, különbözően érett személyiségű szülővel állunk kapcsolatban, akik a legváltozatosabb szakmákban dolgoznak. Mindannyian hasonló problémákkal néznek viszont szembe – ilyen például az időhiány és a megélhetési költségek, nehézségekbe ütközhetnek a szülői feladatok ellátásában, félhetnek a magánytól, aggódhatnak a jövő miatt – és nagy szükségük van arra, hogy megosszák, megbeszéljék és átgondolják a gyermekeik nevelésével kapcsolatos kérdéseiket.
Amikor a bölcsődék és óvodák a szülőkkel egyetértésben olyan közös kultúra kialakítására törekszenek, mely együttműködő és „interaktív” – ez a közös választás pedig valamennyiük számára előnyös, hiszen mindenki tartalmas élményeket szeretne szerezni -, megértjük, hogy az intézményi elszigeteltség és a dogmatizmus pedagógiája mennyire ellenséges és hibás, a részvétel és közös kutatás pedagógiája ezzel szemben milyen termékeny és barátságos lehet.
Végső soron a részvétel és a kutató vizsgálódás az a két fogalom, amelyek alá oktatáselméletünk általánosabb koncepciója besorolható. Szintén ezekkel a kifejezésekkel írhatjuk le, azokat az alapokat, melyeken a szülők és a pedagógusok között egymást értő együttműködés alakulhat ki és működhet – hiszünk benne, hogy ez a szövetség mérhetetlen előnyökkel jár a gyermekek nevelésében.


Hozzászólás