Előre leszögezném, hogy nem a falusi, vagy kertvárosi ovikat fogom leszólni ebben a posztban. Felsorolhatnám a tágas udvarú, madárfüttyös intézmények sok előnyét is, viszont úgy gondolom, erről elég sok szó esik máshol. Most arra szeretnék koncentrálni, hogy mi mindent adhat a gyerekeknek, ha belvárosi intézménybe járnak, és ezt hogy tudják az óvodapedagógusok a legjobban kihasználni. Ezeket az ötleteket pedig szülőként is beépíthetjük a gyerekekkel töltött mindennapokba.
A Reggio Emilia pedagógiai megközelítés városi környezetben fejlődött ki – a szó legszorosabb értelmében. Az első gyermekcsoportok (részben kényszerűségből) rengeteg időt töltöttek a város különböző közterein, így a gyerekek testközelből ismerhették meg az otthonuk építészeti értékeit. Több száz éves szobrokra másztak fel, régi kapualjakban hűsölve figyelték meg a falazás mintáit. A kis óvodások pedig roppantul otthon érezték magukat ebben a környezetben, hiszen itt zajlottak a mindennapjaik is, ezekben a házakban éltek a családjaikkal. Miért is zárták volna el őket egy külön épületbe napközben, ha az életük amúgy is ott zajlott a város központjában? És miért tennénk ezt ma?
1, Épületek
Meggyőződésem, hogy a gyerekeket nagyon érdekli és inspirálja a minket körülvevő épített környezet (bár én elfogult vagyok a témában). Ha hagyunk nekik elég időt hogy megfigyelhessenek egy gyönyörű lakóházat vagy templomot, az ugyanúgy leköti a figyelmüket, mintha fűben araszoló gilisztát csodálhatnának, ami ugye ennyi idősen szórakozás non-plus ultrája. A kulcs az idő és a megfigyelés módszerei. Az, hogy ne mi akarjuk bemutatni az adott házat, elmondani a történetét, végig mutogatni a díszeit, hanem hagyjuk, hogy a gyerekek maguk fedezhessék fel, érthessék meg azt. Próbaként a következő közös sétán álljatok meg egy akármilyen ház előtt a gyerekekkel és nézzétek egy percig együtt, aztán kérdezd meg, kinek mi tűnt fel rajta. A válaszokból izgalmas világ tárul elénk gyerek-szemszögből.
2, Terek, parkok, játszóterek
Az olasz kultúra és életérzés fontos része a Piazza. Ez a városrész központi tere ahol a templom áll, ahol hétvégén piacot tartanak, ahol kávéházak várják a vendégeket – tehát mindig nyüzsögnek az emberek. Szerencsére itthon is egyre több az olyan tér és sétálóutca, ahol a felnőttek találkozhatnak, beszélgethetnek, miközben a gyerekek kismotorral szántják fel a betont. Nagyon fontos üzenete van ennek a gyerekek szempontjából – úgy fogadják be őket a felnőttek világába, társas életébe, hogy közben önmaguk lehetnek, játszhatnak, hangoskodhatnak. Kötetlen, örömteli együttlét minden generációnak egy helyen. Béke és demokrácia a városi együttélésben.
Nagyszerű helyszínek a parkok. Családi és óvodai séták alkalmával fedezhetjük fel a városban a természet szépségeit – és persze itt vannak végre igazi giliszták, főleg ha szabad a fűre lépni. Megfigyelhetjük a növényeket, az évszakok változásait, gyűjthetünk terméseket, amikkel már ott a helyszínen, vagy a csoportban tovább játszhatunk. A játszóterek pedig az önálló mozgásfejlesztés kiváló helyszínei. Tudom, persze, a fára mászásnál nincs jobb, de mostanában olyan mászóka és hinta opciókat láttam, hogy az leesett az állam. Ezeken a helyeken a gyerekek folyamatos mozgásban vannak és örömmel teszik ezt. Egy jó park vagy játszótér aranyat ér, a nagyobb városokban pedig több ilyenből is válogathatunk.
3, Szobrok
Ki tudná jobban értékelni a köztéri szobrokat, mint a gyerekek? A felnőttek általában szó nélkül elmennek mellettük, de a kicsiket mindig lenyűgözi az, ahogy egy igazinak tűnő, ám mégsem igazi ember alakja örök mozdulatlanságban áll előttünk. Ne csak a március 15-i koszorúzásnál nézzük meg a környékbeli Petőfi szobrot, hanem fedezzük fel az összeset a környéken! És – megint csak – hagyjuk, hogy a gyerekek irányítsanak, és figyeljünk rájuk. Biztos, hogy megérintik, ha lehet felmásznak rá, keresik a mozgatható részeket, ujjukkal végig követik a bevésett motívumokat. Ha ez nem balesetveszélyes akkor hadd tegyék! Ajánljunk fel ceruzát és papírt, hogy aki akarja megörökíthesse a neki tetsző részleteket. Nagyszerű beszélgetéseket is kezdeményezhetünk a szobrok kapcsán – a legjobb, ha kifejtős kérdéseket teszünk fel, amik gondolkodásra késztetik a gyerekeket. Vajon mit csinál a szobor, ha leszáll az éj és senki nem figyel?
4, Járművek
A Blaha Lujza téren nagyon hálás dolog gyerekcsoporttal a közlekedést megfigyelni. 10 perc alatt minden elképzelhető jármű felbukkan, még a különlegesebb szirénázó fajtákból is. A gyerekeket (és nem csak a fiúkat!) vonzza a nagy, hangosan berregő gépektől a csilingelő biciklisekig minden ami mozog és szállít. Bár a pedagógusoknak komoly stressz egy ilyen kirándulás (nekem is van néhány ősz hajszálam ezek miatt), mégis érdemes rászánni magunkat, mert hatalmas élményanyagot gyűjthetünk. Külön érdekesség a járművekhez kötődő épületek felfedezése, a vasútállomások, metróállomások bebarangolása.
5, Múzeumok, színházak, koncertek
A városokban pörög kulturális élet – rengeteg program közül válogathatunk, melyek a gyerekeknek is érdekesek. Használjuk ki a lehetőségeket, számtalan helyen várják lelkes múzeumpedagógusok az apró érdeklődőket – de menjünk olyan alkalmakra is, ahol nem a gyerekek a célközönség, ám ők is jól érzik majd magukat. Járjunk színházba, koncertre, táncelőadásokra, fesztiválokra! Emberek vagyunk, a művészet az egyik legjobb eszközünk arra, hogy a bennünk élő belső és a minket körülvevő külső világot jobban megértsük. A kulturális élményeket megtapasztalva alakul ki a gyerekeben az élmény hogy ez nekik jó, és így felnőtt korukban is részt akarnak majd venni ezekben.
Loris Malaguzzi úgy fogalmazott, hogy a gyerekcsoport olyan, mint egy hajó. Fontos, hogy legyen egy biztos kikötője ahol megpihenhet, de gyakran fel kell szednie a horgonyt és új felfedezések felé indulnia onnan. A belvárosi ovik nagy előnye, hogy viszonylag kis távolságra rengeteg érdekes lehetőség van az ilyen kalandozásra. Olyan jó amikor nem mi próbáljuk meg bemutatni a gyerekeknek világot egy csoportszobában egy intelligens táblára vetítve. Induljunk el velük és hagyjuk, hogy maguk fedezzék fel azt, ők szerezzék meg a tudást. Mi segítsük őket megbízható társként, kísérőként.


Hozzászólás a(z) Winkler Gáborné bejegyzéshez Kilépés a válaszból