Reggio Magyarország

Sok évvel ezelőtt olvastam egy népmesét, amiben egy fiú szülei azt szerették volna, ha a gyerekük jó szakmát tanul, de rettentően féltették őt minden veszélytől. Berendeztek hát neki a műhelyben egy kényelmes sarkot, hogy onnan figyelje a kovács munkáját, de megtiltották, hogy ő maga a tűz közelébe merészkedjen. Elteltek a tanulóévek és a család hatalmas meglepetésére amikor a vizsgamunkára került a sor … a gyerek egy vasszöget sem tudott elkészíteni. Így tanulunk mi emberek évezredek óta – csak azt tudjuk jól csinálni, amit korábban kipróbálhattunk, elhibázhattunk, majd újra csinálhattunk és begyakorolhattunk – legyen szó patkószegekről, vagy a békés társas együttélésről.

A Reggio Emilia szemlélet kiemelt célja, hogy a gyerekeket demokráciában élő, maguk és mások igényeit is elfogadni képes fiatalokká nevelje. (Ez ihlette az egész pedagógia létrejöttét, amiről itt olvashatsz részletesebben). Alap értéke a részvétel (participáció), azaz minden döntésbe és munkafolyamatba igyekszik bevonni az összes abban érintettet. Érvényes ez a szülőkre, akik nem csak feladatokat, de információkat és döntési jogköröket is kapnak az óvodai munkában. Érvényes a pedagógiai munkát segítőkre, akik a pedagógusokkal együtt dolgoznak a gyerekek nevelésén és az óvodai élet megszervezésén. És kiemelten érvényes a gyerekekre, akiknek a hangját minden körülmények között meghallgatják és így igyekeznek felelősségre, valamint maguk és társaik képviseletére nevelni őket. (Várom a hazai jó példákat, tapasztalatokat is a kommentekben!)

A német Rappelkiste óvodában például Gyermektanács működik, aminek négy tagját a gyerekek választják ki maguk közül. A szavazás hasonlóan zajlik, mint a szociometriai vizsgálat. Egy üres szobában a csoportba járó gyerekek fényképeit kiterítik egy asztalon, majd egymás után minden csoporttag beléphet oda és elhelyezhet egy szem üvegkavicsot a neki legszimpatikusabb jelölt képére. A szavazás így titkos és a lehetőségekhez képest befolyásmentes. Aki a legtöbb szavazatot kapta, az részt vehet a gyermektanács ülésein a következő évben és a csoportjában felmerülő javaslatokat, kéréseket, problémákat továbbíthatja oda. Ezen kívül a folyosón található egy ötletdoboz, amibe minden ovis bedobhatja az üzenetét a Gyermektanácsnak – ezt otthon a szüleivel, vagy az óvodában dolgozó felnőttek segítségével is megírhatja / rajzolhatja. A rendszeresen tartott üléseken a gyerekek megvitatják az összegyűjtött témákat. Mindig van aki közben az időt méri és valaki, aki feljegyzést vezet, azaz lerajzolja a napirendi pontokat és a döntéseket. Ezeket a jegyzőkönyveket aztán kifüggesztik a folyosón a tanácstagok fényképei és rövid bemutatkozó szövegei mellett. Kifaggattam az egyik kislányt (aki szeretett volna részt venni ebben a munkában, de sajnos kevés szavazatot kapott), hogy mit gondol a rendszerről. 5 éves interjúalanyom azt mondta, hogy szerinte jó dolog és hogy nem adja fel, jövőre újra indulni fog a tisztségért.

Loris Malaguzzi a „Három jog chartája” című nyilatkozatban fogalmazta meg azokat az alapjogokat, melyek szerinte minden esetben megilletik a gyerekeket, a pedagógusokat és a szülőket. A magyar fordítást itt találjátok. A gyermekjogok szempontjából a lényeg az, hogy a gyerekeknek (többek között) joguk van tanulni, megismerni, képezni magukat, alkotó életet élni és velük egykorúakkal közös élményeket szerezni. Reggio Emilia óvodáiban több projektet is szenteltek a gyermekjogok témájának, a gyerekek legérdekesebb meglátásait pedig ebben a videóban is meghallgathatjátok (angolosok és olaszosok előnyben).

Az egyik kedvencem a kislány aki ezt mondja: „A gyerekeknek tudniuk kell a dolgokról. Jobb, ha tudnak valamiről, mintha a dolgok úgy történnének, hogy nem tudnak róluk.” Ez a mondat is azt mutatja milyen végtelenül kiszolgáltatottak érzik magukat a gyerekeknek, ha nem értik, hogy mi történik velük és körülöttük, vagy ha nincs beleszólásuk a saját hétköznapjaikba. Nagyon fontos lenne számukra, hogy átláthassák, vagy legalább el tudják képzelni, hogy születnek az ő életüket, az óvodai csoportjukat befolyásoló döntések. Nem csak állampolgári ismereteket alapozunk meg vele (és szerintem ez az ONOAP-ban szereplő hazafiságra nevelésnek fontos része), hanem az őket megillető emberi jogok elismerése, ha beleszólásuk lehet ezekbe a dolgokba és dönthetnek is bizonyos témákban.

Egy másik német intézményben, a chemnitzi PampelMuse óvodában saját Gyermekalkotmányt állítottak össze az óvodások, a szülők és a dolgozók.  Még külső szakértőket is bevontak a munkába, hogy a gyerekek hatékonyan képviselni tudják a saját érdekeiket! A gyermekjogok erős védelmét két okból is fontosnak tartották ugyanis: egyrészt ez a demokráciára nevelés egyik alapköve, másrészt a gyermekvédelem kérdését kibővítve a gyermekbántalmazások megelőzésének fontos eszköze. Ha a gyermeknek vannak jogai és azokkal tisztában van, akkor kevésbé kiszolgáltatott, hatásosabban tud segítségért fordulni akkor is, ha veszélyben érzi magát. Ennek a megtapasztalása, beépülése a személyiségbe pedig képessé teszi arra, hogy felnőttkorában ugyanígy éljen a jogaival és tiszteletben tartsa mások jogait is.

Az óvoda vezetője, Manja Hofmann szerint a gyermekjogoknak csak akkor lehet érvényt szerezni, ha a gyerekekkel foglalkozó felnőttek hozzáállásában jellemző a felelősségvállalás és az átláthatóságra törekvés. Nem elég egy projekt erejéig foglalkozni ezzel a kérdéssel és megkérdezni az óvodások véleményét bizonyos témákban – akkor érhetünk el igazi hatást, ha az óvoda mindennapjait és a pedagógusok leghétköznapibb döntéseit is áthatja az az igény, hogy a gyerekek jogai érvényesüljenek. A cél az, hogy a gyerekek minden pedagógusukkal megtapasztalják, hogy hallják és látják őket, figyelnek rájuk és értékes embereknek tekintik őket.

A PampelMuse óvodában a folyamat a „Mi van most?” kérdéssel indult – igyekeztek felmérni a dolgozók véleményét az aktuális helyzetről. (Kedvenc kérdéseim a „Hogy reagálnak a munkavállalók a válságokra, arra, ha valaki hibát követ el, vagy más kihívás előtt találják magukat? Hogyan reagálnak a kérdésekre, problémákra, panaszokra, véleménykülönbségekre melyek a kollégáktól, vagy szülőktől érkeznek?” – mit válaszolna erre teljesen őszintén a te nevelőtestületed?).

Második lépésként azt tisztázták, „Minek kéne lennie?”, azaz mi az a vágyott állapot, amit szeretnének elérni. Nem az volt a cél, hogy minden ott dolgozó mindenben egyetértsen, csak, hogy a különböző nézőpontjaikból hasonló irányba akarjanak tovább mozdulni – fontossá váljon nekik, hogy az óvodának saját kultúrát, egységes hozzáállást alakítsanak ki, melynek része a részvétel. Ebben a folyamatban hamar felmerült a gyermekalkotmány megfogalmazásának ötlete.

Szerették volna a (kezdetben vonakodó) szülőket is bevonni a folyamatba, ezért szülői értekezleteket, családi délutánokat, workshopokat, közvélemény-kutatásokat szerveztek, hogy a szülők elképzeléseit is számba vehessék. A gyerekek annál lelkesebbek voltak, egy háromhetes projekt keretein belül különböző konfliktusmegoldási készségeket ismerhettek meg, illetve kipróbálhatták milyen, ha bizonyos dolgokban ők dönthetnek az óvoda hétköznapjaiban. Külső független pedagógus is kísérte őket ezeken a heteken, hogy elfogulatlanul megfigyelhesse, mely módszerek tetszenek a gyerekeknek, mi érdekli őket leginkább.

A későbbi tárgyalásokon aztán ő vett részt a gyerekek nevében és a szülők is választottak maguk közül egy képviselőt. A Deutschen Kinder- und Jugend-stiftung Alapítvány egy független szupervizor jelenlétével támogatta a projektet, aki a tárgyalásokat moderálta. E folyamat eredménye lett a 2015-ös Gyermekalkotmány, ami a mai napig érvényben van az intézményben. De nem ért itt véget a folyamat – továbbra is sok időt és energiát szentelnek annak, hogy minél könnyebb legyen az az új kollégáknak, szülőknek, gyerekeknek belépni a kialakított óvodai kultúrába. Ami persze szintén folyamatosan változik – tudatosan figyelik és fejlesztik azt a helyzetnek megfelelően. Az egész kiinduló pontja pedig a nevelői csapat, akik megalapozzák az óvodában a demokrácia működését, részvételi lehetőséget és átláthatóságot biztosítanak minden szereplőnek.

Mit gondoltok erről az irányról? Úri huncutság, vagy érdemes kipróbálni? Közeleg a Gyermekjogok világnapja (https://unicef.hu/gyermekjogok/gyermekjogi-egyezményrő november 20.), tervezitek, hogy foglalkozzatok ezzel a témával a csoportban, vagy otthon a gyerekeitekkel?

Ha érdekel, hogyan készült pontosan a cikkben bemutatott Gyermekalkotmány, ebben a dokumentumban találsz róla részletes információt németül:

https://www.awo-chemnitz.de/images/phocagallery/awo-direkt/download/awo_konkret_58.pdf

Ez a könyv pedig a Reggio Emiliában a Gyermekjogokról szóló projekteket mutat be olaszul és angolul:

https://www.reggiochildren.it/en/publishing/a-journey-into-the-rights-of-children/

Magyarországon fantasztikus munkát végez a Hintalovon Gyermekjogok Alapítvány, mindenképp nézd meg az ő oldalukat is!

https://hintalovon.hu