Reggio Magyarország

Ott hagytuk abba az előző bejegyzést, hogy milyen fontos a csoport berendezését, a kihelyezett játékeszközöket tudatosan alakítani, megfigyelni a gyerekek reakcióját és velük együtt egy mindenki számára otthonos, tanulásra motiváló környezetet felépíteni. Időnként el kell gondolkodnunk azon, mit is üzennek a döntéseink a gyerekek számára a olyan közös értékekről, mint a bizalom. Lépjünk most tovább a könnyebb anyagok, gyorsabban változó elemek felé – következzen a dekoráció és a megfoghatatlannak tűnő, de roppant fontos „puha” jellemzők.

3, Dekoráció

Az óvodában dolgozók visszatérő feladata, hogy évszakváltáskor és nagyobb ünnepek előtt feldíszítsék az óvodát. Szeptember van, így lassan mindenhonnan eltűnnek a napocska figurák és megjelennek az őszi gyümölcs-girlandok. (Előrelátóbbak ezt már augusztus végén megtették és most igyekeznek nem tudomást venni a vénasszonyok nyaráról). Szorgosan vásároljuk az alapanyagokat, gyártjuk az évszak-tündéreket az ablakokra, gyártatjuk a gyerekekkel a sok egyen-szőlőfürtöt és bőszen díszítünk ezekkel minden üres falfelületet… de vajon belegondolunk néha, hogy kinek és miért?

Láttam már gyönyörűen, ízlésesen feldíszített ünnepi tereket, amik valóban élményt nyújtottak a gyerekeknek és felnőtteknek. Közös volt bennük, hogy a pedagógus láthatóan átgondolta milyen hatást szeretne elérni és ennek a célnak megfelelő eszközöket választott. De a dekorálással a hangulat megteremtésén kívül még más szándékaink lehetnek is és érdemes számba venni, hogy elérjük-e ezeket a célokat a jelenleg jellemző módszerekkel. A gyerekek tényleg úgy élik át legjobban az évszakok változását és a körülöttük zajló ünnepeket, ha sablonokat másolnak? Fejleszti az ovisokat (a finommotorikán kívül 😉) bármiben a sok dísz-készítés? A szülők felől elvárás, hogy az óvoda havonta teljesen új ruhába öltözzön?

Alapvető célunk, hogy a gyerekekben igényt ébresszünk az esztétikus környezet kialakítására és ennek legjobb módja, ha valóban esztétikus környezetben neveljük őket nap mint nap. Ha bevonjuk őket a csoportszobájuk alakításába – nem csak feladatokat, de döntéseket is rájuk bízva, kikérve a véleményüket. Ha sokféle különböző belső teret fedezünk fel és próbálunk ki együtt, ezeket pedig meg is beszéljük, lerajzoljuk, megmintázzuk utána. Egy visszafogottan berendezett és egyedi gyerekmunkákkal, közös fényképekkel, gyermek-idézetekkel szellősen kiplakátolt csoportszoba pont alkalmas helyszín az ilyen munkákhoz.

Gyakran azért töltjük meg a faliújságot a sok egyen-munkával, hogy ezzel mutassuk meg a szülőknek mit is csinál csemetéjük egész nap. Azt reméljük, hogy a gyerekek büszkén mutogatják majd a  rajzaikat, de ezek a faliújságok sokszor olyan magasan vannak, hogy ami oda felkerül teljesen kiesik a látókörükből. A szülők pedig a sok egy kaptafára készült munkára pillantva rögtön összehasonlítják magukban, hogy az ő gyerekük tud-e olyan precízen színezni, mint a barátai. Ha valóban arra szeretnénk használni a faliújságot, hogy a gyerekek megmutathassák rajta szüleiknek mi mindet csináltak az oviban, akkor készítsünk olyan mindenki számára hozzáférhető dokumentációt, amiből ez kiderül és rakjuk ki ezt. (A Reggio dokumentálási módszereiről hamarosan részletesen írok majd).

Érdemes a dekorálásnál is átgondolni az üzeneteket, amiket a gyerekek és felnőttek felé közvetítünk a különböző döntéseinkkel. Ha értéknek tartjuk a találékonyságot és a kreativitást, akkor hagyjuk szabadon szárnyalni a gyerekek fantáziáját és ne gyártassunk egyen-díszeket! Dekoráljunk, díszítsünk egyedi munkákkal, a sematikus „cuki” figurák mellett jelenjenek meg kulturális értéket képviselő képek és tárgyak is.

4, A „puha” jellemzők

A Reggio Emilia melletti kisváros óvodájában a helyi „pedagogista” mutatta be nekünk mit is értenek ők a tanulási terek puha jellemzőin. (Pedagogista: a város alkalmazásában álló szakértő, aki az óvodapedagógusok számára tanácsadást, szakmai segítséget nyújt, programokat és továbbképzéseket szervez, kutatásokat és nagyobb közös projekteket koordinál). Azt tudni szoktuk, hogy hol vannak az ovi legmelegebb és leghidegebb csücskei. De megfigyeltétek már, hogy milyen illata van a csoportszoba különböző részeinek? Mennyire más szögben esik be a fény a más-más fekvésű ablakokon? Milyen anyagokat, felületeket érintünk meg amikor megérkezünk, átöltözünk, kezet mosunk és belépünk a csoportszobába? Hányféle hang szűrődik be az ajtókon és ablakokon, vagy akár a fűtőtesteken keresztül?

Ezeket a környezeti elemeket sokszor észre sem vesszük és nem is gondolunk rá mennyire befolyásolhatják a gyerekek hangulatát, figyelmét, érdeklődését. Nem csak a szenzorosan érzékeny ovisokra gondolok, hanem mindenkire – hiszen ebben a korban még egyikük sem tudja teljesen kiszűrni a „fontos” ingereket a rengeteg benyomás közül. Nagyon izgalmas volt az a kiadvány, amit az egyik ovi búcsúzó nagycsoportosai állítottak össze a következő szeptemberben érkező kicsiknek. Tele volt olyan megfigyelésekkel, jó tanácsokkal, amik ezekre a felnőttek számára rejtett részletekre vonatkoztak, de láthatólag nekik nagyon sokat jelentettek.

A következő beszélgetőkörben kérdezzétek meg hol van a legpuhább anyag, vagy a legérdekesebb árnyék a csoportban és hagyjátok, hogy a gyerekek új szempontból bemutassák nektek a szobát, amit már (azt hittétek) úgy ismertek, mint a tenyereteket!