Reggio Magyarország

(meg szakértő vs. AI)

Kicsit rendhagyó cikk következik, bár ha hihetünk a mérnököknek akkor ez a jövő: megkértem a Google AI-t, hogy hasonlítsa össze az jelenleg érvényben lévő ONOAP-ot és a Reggio Szemléletet és beszélgessünk egy kicsit a tanulságokról. 5 éve foglalkozom ezzel a témával és rengeteg kollégával vitattuk már meg a lehetőségeket, veszélyeket, működőképes módszereket. Szakdolgozatot is írtam belőle rendes kutatással, meg minden 😊 Szóval gondoltam nézzük meg mire jut a mesterséges intelligencia, mennyire értünk majd egyet úgy, hogy én látom a dolgok gyakorlati oldalát is, neki viszont néhány megbízható írásos forrásból kell kiindulnia. Tudom, hogy szeptembertől több magyar óvoda is tervez Reggio inspirált csoportot indítani az ország különböző pontjain, nekik is izgalmas lehet ez az összefoglaló, hogy előre felmérhessék mire készülhetnek.

Közös kiindulási pontok

Egyetértettünk a géppel abban, hogy erős közös elméleti alapjai vannak a magyar óvodapedagógiának és a Reggio Szemléletnek: a gyerekekre mindkét megközelítés holisztikusan és nem csak fejlesztésre szoruló tökéletlen kis felnőttekként tekint. A cél a harmonikus személyiségfejlesztés, az érzelmi biztonság és az önkifejezés szabadsága, melyhez a Reggio a tudás közös építését is hozzá teszi. Szintén jól összeillik, amit a játékról gondolunk: ez a tanulás és fejlődés fő formája mindkét pedagógiában. Ezt kiegészítenem azzal, hogy míg a magyar hagyományok a felnőttet tekintik a gyermek első igazi játszótársának, Malaguzzi többször beszélt a gyermektársak és a gyermekcsoportok közös játékának és tanulásának fontosságáról és sok helyzetben ez elsőbbséget élvez.

Eltérések

Az AI azzal mondatával, hogy a magyar és a Reggio pedagógiában „Az egyik legerősebb kapcsolódási pont a pedagógus szerepéhez köthető” pedig már vitába is szálltam. A gyakorlatban pont az jelenti a legnagyobb kihívást a magyar kollégáknak amikor szeretnének Reggio inspiráltan dolgozni, hogy hátrébb tudjanak lépni és a kontroll egy részét átengedjék a gyerekeknek. Folyamatos munka megtalálni és megőrizni azt az egyensúlyt, ahol az ovisok már szabadon kifejezhetik magukat és dönthetnek, de ez még nem csap át káoszba. Valóban az ONOAP-ban is kívánalom, hogy a pedagógus „… érzelmileg biztonságos és inspiráló környezetet teremtsen, tiszteletben tartva a gyermek egyéni útját.” de ez a gyakorlatban két nagyon különböző viselkedésben jelenik meg. Vannak az előre megtervezett tevékenységek, ahol a felnőtt jelöli ki a feladatokat és van a szabad játék, ahol a gyerekek maguk választják meg a szerepüket. Utóbbiban a pedagógus ritkábban vesz részt társként és megfigyelőként, hiszen az ő feladata ilyenkor a csoport egészének biztonságát, békés működését felügyelni. A Reggio ovikban nem válik el ilyen élesen a projektidő és a szabad tevékenykedés és a felnőttek mindkét helyzetben igyekeznek jelen lenni és megfigyelni, facilitálni.

A fejlődés helyszíne

A pedagógiai tér használatában az AI is hamar átlátta mi a legnagyobb különbség: „a magyar szabályozás elsősorban funkcionális és egészségügyi szempontokat érvényesít, nem pedig a tér tudatos pedagógiai alakítását, mint a Reggio-modellben.” Én is azt figyeltem meg, hogy sokszor gondolkodás nélkül dekorálunk, megszokásból rendezzük be a különböző tevékenységi területeket és a könnyen tisztíthatóság és teljes balesetmentesség kedvéért feláldozzuk a hangulatos helyszíneket, tevékenységeket. Cserében viszont tényleg minden csillog és olyan biztonságos, hogy következő lépésként már csak vattába lehetne tekerni a gyerekeket. Szerencsére vannak jó példák, ahol megbizonyosodhatunk, hogy a kettő egyszerre is megvalósulhat.

Együttműködések

Míg az ONOAP a családdal történő együttműködést konkrét, a gyerekeket közvetlenül érintő formában értelmezi (fogadóórák, közös ünnepek), addig a Reggio szemlélet egy nagyobb, társadalmi léptékű közös munkáról beszél. Ebbe belefér, hogy a gyerekek interjúkat készítsenek a piacon bevásárló ismeretlenekkel, elhívják vendégségbe a környéken dolgozó asztalost, vagy egy projektbe belépjen a szomszédos egyetemen tanuló leendő táncművész. Ugyanez a nyitottság pedig visszafelé is működik: az ovisok alkotásai kijutnak az épület falain túlra és megjelennek a város hivatalos kiadványaiban, múzeumaiban, a köztereken és a boltok kirakataiban is.

Nagyon más, azaz mit tanulhatunk egymástól?

A mesterséges intelligencia is kiszúrta, hogy a gyermekképben azért vannak eltérések is és ebből fakadnak módszertani különbségek: ”(Malaguzzinál) a gyermek tudásalkotó, aki kísérletezik, tévedhet, újraértelmezhet, és a felnőtt vele együtt fedezi fel a világot. Ez a kutatói attitűdű tanulás a magyar gyakorlatban még nem elég hangsúlyos”. Pont ma nézhettem meg a józsefvárosi Csillagfürt óvodában egy Reggio inspirált bemutató foglalkozást, ahol a vendégek ugyanezt fogalmazták meg: „Mintha a gyerekek 45 percen át folyamatosan kísérletezhettek volna!” Szó szerint ez történt, a pedagógusok a legegyszerűbb eszközökkel (kavicsok, kosarak, só, ragasztó és elemlámpák) olyan provokációkat rendeztek be, amikkel a csoport háromnegyed órán át különbözőbb kísérleteket végzett. Volt aki épített, volt aki tömeget és térfogatot hasonlított össze, megfigyelték hogy hat a pörgetés a tárgyakra, volt aki ragasztott képet vagy saját kavicsot készített, főztek kőlevest és keresték a legcsillogóbb kavicskákat. Ezeket a tevékenységeket pedig egytől egyig a gyerekek találták ki, a felnőttek csak a kereteket és folyamatos támogatást biztosítottak.

Az AI szóba hozta az ateliarista szerepét is, amit én a pedagogistával egészítenék ki. Nagyon remélem, hogy hamarosan elindul a köznevelési intézményrendszer egy olyan úton, ahol a cél nem a minél alacsonyabb működési költség lesz, hanem a nevelő munka magas minősége. Ehhez szükség lesz elég pedagógusra és az ő munkájukat támogató pedagógia tanácsadókra, művészpedagógusokra és igazságosan bérezett NOKS dolgozókra is.

Érdekes, hogy bár nekem a dokumentáció célja és tartalma nagyon fontos különbség, a mesterséges intelligencia ezt csak érintette, mint az adaptáció egyik lehetséges lépését. Valószínűleg azért, mert az ONOAP megfogalmazásakor még ötlet sem volt a mostani egységes digitális dokumentációs követelményrendszer, így pusztán az alapprogram alapján elképzelhető lenne egy Reggio inspirált dokumentációs gyakorlat bevezetése is.  Sajnos a gyakorlatban a nem értékelő, hanem reflexív, közösséggel megosztható beszámolók jelenleg sok oviban okoznak fejtörést– muszáj mindent vezetni a KRÉTA rendszerben, az viszont nem elég felxibilis egy ilyen innovatív dokumentumhoz. Adjnk dupla munkát a pedagógusoknak, vagy keressünk kiskapukat? A hosszú távú megoldást sokan egy többféle szemléletet is ismerő és támogató szoftvertől várjuk, reméljük mihamarabb.

Az egymástól tanulás pedig a másik irányban is működhetne, hiszen a fejlesztőpedagógiai szakértelem nálunk magas szintű, ahogy a zenei nevelés és a mozgásfejlesztés is. Ezek a területek sokkal kevésbé hangsúlyosak a Reggio Szemléletben és fontos, hogy az új szemlélet adaptálásánál ne felejtsük el a saját értékeinket.

Végső következtetéseink

Határozottan túl konzervatívnak éreztem a gép összegzését, mely a következő volt:

„A Reggio Emilia-szemlélet frissítheti a magyar óvodapedagógiát kreativitásban, önreflexióban és a gyermek autonómiájának megbecsülésében. A magyar pedagógiai hagyomány viszont biztonságot, kulturális gyökeret és erkölcsi irányt adhat egy sokszínű, Reggio-ihletésű óvodai kultúrához. „

Én eddig nem láttam hiányát sem a kulturális gyökereknek (Reggio Tutta projekt a város kultúrájáról, hagyományairól), sem az erkölcsi irányadásnak (Diritti projekt a jogokról), a biztonságról nem is beszélve. Inkább úgy fogalmaznék, hogy

„A Reggio Emilia-szemlélet frissítheti a magyar óvodapedagógiát kreativitásban, önreflexióban és a gyermek autonómiájának megbecsülésében. A magyar pedagógiai hagyomány pedig saját kulturális gyökereinket, nevelési és oktatási tapasztalatainkat és jól képzett pedagógusaink nélkülözhetetlen munkáját adná egy sokszínű, Reggio-ihletésű óvodai kultúrához.”